fogy
fogy tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon
1. <Anyag, dolog> tömegéből, mennyiségéből egyre veszít; apródonként kevesebb lesz. Fogy a bor, a cukor, a kenyér, a készlet, a munka, a pénz; a vagyon, a zsír. A meggyújtott gyertyát nem kell csudálni, ha fogy. (Mikes Kelemen) A pénz fogyott, s Gyula feledékenysége abban az arányban növekedett. (Babits Mihály) Arra gondoltam, hogy csakugyan milyen sok petróleum fogy a nagy lámpában, hogy megint egy csepp sincs az üvegben. (Móricz Zsigmond) || a. <Csoport> létszámából egyre veszít. Fogy az ellenség, a tömeg; a tagok, a tanulók (lét)száma egyre fogy. Fogynak a barátai, a járókelők, a nézők. Mentől inkább fogyunk, annál inkább szaporodik az irigység és egyenetlenség. (Mikes Kelemen) Most már egyre fogytak a kuncsaftjai. (Mikszáth Kálmán) || b. <Hossz-, terület- v. időmértékkel mérhető dolog> hosszából, nagyságából, tartalmából egyre veszít. Fogy a hold: korong alakúból látszólag C alakúra kisebbedik; fogy az idő, a távolság, a vakáció. Könnyelmű élete miatt évről évre fogyott a földje. Már sokszor telt s fogyott a változékony hold … (Petőfi Sándor) Tehát lássunk hozzá, mert az idő fogy. (Mikszáth Kálmán) || c. Fogy vmi: <a benne levő anyag> kevesebb lesz. Fogy a hordó; fogy a zsíros bödön. A palack fenekét nem lelik, akárhogy Iparkodnak … ujra megtelik, ha már fogy. (Petőfi Sándor)
2. Fogy vmi: közüzem által szolgáltatott vmely anyag, energia felhasználása, igénybevétele vmilyen mértéket elér, mutat. Kevés, sok gáz, villany, víz fogy. Nálunk alig fogy valami áram a nyári hónapokban.
3. (gyak. -t ragos mértékhatározóval) <Személy v. háziállat> súlyából egyre veszít; soványodik. Rohamosan fogy; sokat, keveset fogy. Két kilót fogyott. Alig fogytál. Hova fogysz? Ez a disznó nem hízik, hanem fogy. Tompáné … szemlátomást hanyatlott, fogyott és gyengült. (Arany János) A fejedelem … egyre fogyott, mint a megszegett kenyér. (Móra Ferenc) Naponta 10 dekát szeretett volna fogyni. (Kosztolányi Dezső)
4. <Áru> nagyon jól kel, kelendő. Nagyon fogy a gyümölcs. A tudományos könyvek évről évre jobban fogynak.
5. (átvitt értelemben) <Testi v. erkölcsi erő, tevékenység> észrevehetően csökken. Fogy a bátorsága, az ereje, a kitartása, a lelkesedése, a szorgalma, a türelme. Nem fogy rajta ® csodám. Hajh! még szíve nem, hanem élete [ereje] fogy. (Czuczor Gergely) Napról napra fogyni láthatta erejét. (Babits Mihály)
Igekötős igék: elfogy; kifogy; lefogy; megfogy.
Szóösszetétel(ek): fogyton-fogy.
fogyott.
