fogyaték
fogyaték főnév -ot, -a
1. (régies) Az a történés, folyamat, hogy vmi fogy; fogyás, elfogyás, csökkenés; vminek a fogyta. A sebzett vitéz még csak most látszék a viadalt kezdeni, midőn amaz pazarolt ereje fogyatékával már hanyatlásnak indult. (Vörösmarty Mihály) Az éléstár egyik nap olyan teli volt, mint a másik nap; a fogyatékot észre sem lehetett venni. (Jókai Mór) || a. Fogyatékán van: fogytán van; fogyóban van. Már fogyatékán volt a boros palack. (Jókai Mór) A magammal hozott összeg nagyon fogyatékán van. (Mikszáth Kálmán) || b. (katonaság) Emberben, állatban, felszerelésben bármilyen ok következtében beállott csökkenés. Fogyatékba vesz, helyez: az anyagleltárból, az állományból töröl. A leszerelt katonákat fogyatékba helyezték.
2. (régies, irodalmi nyelvben) Maradék. Talán a gróf pénzt szórt el, eredj, hogy még neked is jusson a fogyatékból. (Vas Gereben)
3. (régies) <Pénz- v. anyaggazdálkodásban> az, ami v. amennyi vmiből elfogyott, ill. hiányzik; hiányosság, hiány, káló, mankó [2].
4. jelzői használat(ban) (régies, irodalmi nyelvben) Megfogyott, megfogyatkozott maradék. Fiaid pártokra bomolva Egymást és fogyaték javadat nyomorúltan emésztik. (Vörösmarty Mihály) Mene délkeletnek, fogyaték hadával. (Arany János)
