fojt
fojt ige -ott, -son; -ani, (kül. az 1, 2. jelentésben, népies) fujt
1. tárgyas Vmibe fojt: <embert, állatot> vmely folyékony anyagba, kül. vízbe kényszerít s így a levegőtől megfosztva megöl. Tóba, vízbe fojt. || a. tárgyas (átvitt értelemben) Borba fojt vmit: <bánatát, keserűségét> úgy űzi el, hogy a részegségig iszik.
2. tárgyas Fojt vkit, vmit: ízével, szagával, hatásával a lélegzést gátolja. A gáz, a köhögés fojt vkit. Tüdejét fojtja a füst. || a. (tárgy nélkül) Fojt a köd. Száll a szikra, fojt a füst. (Arany János) Gyerünk ki kérlek a kertbe, fojt itt a levegő. (Gárdonyi Géza)
3. tárgyas <Szeszes ital erjedését> mesterséges eszközökkel (pl. leszorítással, elzárással) akadályozza. Mustot fojt.
4. tárgyas (átvitt értelemben) Vmibe, vhová fojt vmit: erőszakosan meggátolja, hogy vmely heves megnyilatkozás kitörjön vkiből. Magába fojtja bánatát; torkába v. torkára fojtja a szót: <hirtelen ijedtséget, meglepődést keltve> elhallgattat vkit. A szabad szót magunkba kellene fojtanunk. (Vas Gereben) Könnyeimet, keserűségemet magamba fojtottam. (Jókai Mór) || a. (irodalmi nyelvben) Elfojt. Vérbe fojt vmit: <felkelést, lázadást, mozgalmat> kegyetlen eszközökkel elfojt, megszüntet. Csaba … Nem szólott: szavait bánat s öröm fojtá. (Vörösmarty Mihály) Fojtva dühét kullog el a német ember. (Arany János) A lázadást vérbe fojtották. (Krúdy Gyula)
5. tárgyatlan (műszaki nyelv) Meggátolja, hogy géprészek egymással érintkező felületei között gáznemű v. folyékony anyag kiszivárogjon; tömít. A gumi jól fojt.
Igekötős igék: belefojt; elfojt; lefojt; megfojt; visszafojt.
fojtható.
