fokoz
fokoz tárgyas ige -tam, -ott, -zon
1. Általában vmit nagyobb fokra [2] (3) emel; vmit tartalmában, minőségében, mértékében, működésében, hatásában növel, erősít, nagyobbá tesz. Fokozza az elkeseredést, az erejét, a gyűlöletét, kedvét. Fokozzák az iramot, a lendületet; a végsőkig fokoz vmit. Tüzes szó a szívek erejét fokozza. (Jókai Mór) Barátnéi … dédelgetik, fokozzák gyöngéit, s telebeszélik fülét vetélytársa ellen. (Péterfy Jenő)
2. (nyelvtudomány) <Melléknevet v. ritk. más szót> a közép- v. felsőfok jelével ellát, ill. fokozó szóval összekapcsol annak kifejezésére, hogy a fogalom tartalmának nagyobb v. kisebb mértékét, fokát jelölje. Leginkább a melléknevet szoktuk fokozni. Az „ember” szót is lehet fokozni. Nyelvünk egyik egyéni vonása, hogy a főneveket is fokozhatja. (Kosztolányi Dezső) || a. (iskolai) melléknévnek v. ritk. más szónak alap-, közép- és felsőfokát ebben a szokásos sorrendben megnevezi, felsorolja. Fokozd a táblára fölírt szókat!
Igekötős igék: felfokoz; lefokoz.
fokozhatatlan; fokozható; fokozó; fokoztat.
