fokozat
fokozat főnév -ot, -a
1. A hivatali előhaladás egy-egy szakasza, foka, főleg intézmény szempontjából. Fizetési, hivatali, magasabb fokozat.
2. Tudományos munkával elért cím, rang. Egyetemi fokozat; doktori fokozat. || a. Vmely kitüntetésnek meghatározott osztálya, kategóriája, fajtája. Vmely érdemrend első, második, arany, ezüst, bronz fokozata.
3. Fok [2] (2, 3), sokszor ezen belül pontosan meg nem határozott v. meghatározatlan kisebb egység, mérték. A szívélyességnek egész addig az érzelmes fokozatáig közelít, mely elfeledteti a trónra hivatott ifjút. (Jókai Mór) A faluban nincs az a fokozat, amelyiken ne élne egy atyámfia fel a százötven holdas Nyilasékig. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka, régies, irodalmi nyelvben) A fokonként való emelkedés, lépcsőzet egy-egy része. Magas házak tetején virultak a függőkertek, kettős, hármas fokozatban. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): díjfokozat; rangfokozat; rendfokozat.
fokozati; fokozatú.
