fokozott
fokozott melléknév -an, -abb
1. (sajtónyelvi) <Az előzőnél v. a szokásosnál> nagy(obb) fokú; erős(ebb). Fokozott éberség, figyelem, igyekvés; fokozott erővel, mértékben, ütemben. E boldogságot még fokozottabbá tette azon tudat, hogy egy magyar nemes mindezt könnyen teheti. (Vas Gereben)
2. (nyelvtudomány) Olyan <szó, főként melléknév>, amelyet fokoztak. Fokozott melléknév, határozószó.
fokozottság.
