földel
földel [e] tárgyas ige -t, -jen [ë]
1. (mezőgazdaság) <Főleg terményt, takarmányt> rendsz. az időjárás káros hatásai ellen védelmül földdel fed. Most földeli a csalamádét, a krumplit, a siló tetejét.
2. (rádiótechnika, villamosság) <Áramkört, vezetéket, készüléket> a földdel összeköt. Az antennát, a rádiót földeli; földeli a telep egyik sarkát, a villámhárítót.
Igekötős igék: beföldel; beleföldel; elföldel; leföldel.
földeletlen; földelő; földelt.
