föléje
föléje [e] határozószó és névutó, (ritka, tájszó) feléje [ë-e]
I. határozószó (személyragos) fölém, föléd, fölénk, fölétek [ë], föléjük v. föléjök; az egyes szám 3. személyben személyragtalanul is: fölé; nyomósítva: őföléje, őföléjük (Az én, te stb. személyes névmásnak a fölé névutóval nem használt kapcsolata helyett, néha a mutató névmással és e névutóval alkotott összetétel jelentésében.)
A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személy v. tárgy fölé. Nézd a hegyet, épp most érkezett föléje a repülőgép. Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel. (Kölcsey Ferenc)
II. névutó (-nak, -nek ragos szó mellett) Fölé. Föléje hajol vkinek: vki fölé hajol; föléje kerekedik vkinek: legyőzi.
