fonál
fonál főnév fonalat v. (ritka) -t, fonala v. -ja; fonal -at v. (ritka) -t, -a v. -ja
1. Növényi anyag (pl. kender, len, gyapot) v. gyapjú szálaiból sodrott, cérnázott s szövéshez, varráshoz, hímzéshez, kötéshez használt, vékony, szálszerű anyag. ® Nyújtott fonál; ® szépasszony fonala; elszakad a fonál; fonalat gombolyít, motollál; fonalat ® perzsel; vmilyen fonállal hímez, varr vmit. Öreg lesz ön s este, gyertyája égvén Tűz mellett űl, sodorva meg bontva a fonalt. (Tóth Árpád–Ronsard-fordítás) A tű fokán végre keresztülment a fonál. (Krúdy Gyula) || a. Állati bélből v. ásványi anyagból sodrott, nyújtott, húzott vékony szál. Orvosi fonál: sebészeti célokra használt, bélből készült szál, mely az összevarrt testrészben felszívódik.
2. Vmely gyakorlati célra haszn., megfelelő módon elkészített, felszerelt, alkalmazott fonál. ® Ólmos fonál. || a. (mennyiségtan) Adott hosszúságú fonal elemi úton megoldható geometriai ábrák szerkesztésére. Fonál segítségével szerkesztett kör, ellipszis.
3. (hajózás, elavult) A méterrendszer elfogadása előtt a tengerészek által használt hosszmérték: 1,67–2,2 méter.
4. A pók fonómirigye által kiválasztott, a levegőn megszilárduló váladékból álló szál. A pókháló fonalai. Tán egy pók köté fonalát a toll túlsó szárához. (Jókai Mór)
5. (műszaki nyelv) <Távcsőben> a beállítás pontosságát elősegítő, két egymásra merőleges pókfonál v. az üvegbe karcolt két vékony vonal egyike. Függőleges fonál. A tárgy képe a fonalak metszőpontjában áll.
6. (átvitt értelemben, ritka) Emberi viszonyokat összetartó kapcsolat, kapocs. Megszakadt minden fonal köztük. (Mikszáth Kálmán)
7. (átvitt értelemben, választékos) Vmely folyamat v. tartós cselekvés összefüggő menete, folyása. ® Elveszett fonál; a beszéd fonala; az élet fonala; vmi vörös fonálként húzódik vmin végig: az a legszembetűnőbb, tartós v. állandó sajátsága; elvesztette a fonalat: kiesett a beszéd, a téma gondolatmenetéből; felveszi az ® elejtett fonalat; ® felveszi a fonalat v. a beszéd, tárgyalás fonalát. Az intézkedések fonalát azonnal az öregasszony vette kezébe. (Tolnai Lajos) Lássuk, hogyan fejleszti a fonalat Ibsen, s hogyan vágja ketté. (Ambrus Zoltán) || a. (választékos) Megszakad élete fonala: meghal.
Szóösszetétel(ek): 1. fonálalak; fonáláru; fonálcérna; fonálcséve; fonáldarab; fonáleresztés; fonálérték; fonálfestés; fonálfű; fonálgombolyító; fonálgubó; fonálkezdet; fonálköteg; fonállen; fonállőpor; fonálminta; fonálmunka; fonálnemű; fonálrágó; fonálsejt; fonálsűrűség; fonálszámláló; fonáltermék; fonáltekercs; fonálvetés; fonálvető; fonálvezető; fonálvizsgáló; 2. fésűsfonál; gyapjúfonál; gyapotfonál; gyöngyfonál; kötőfonál; láncfonál; lenfonál; pamutfonál; selyemfonál; szurkosfonál; üvegfonál; vetülékfonál; vezérfonál.
fonalas; fonalú.
