forgás
forgás főnév -t, -ok, -a
1. A forog igével kifejezett mozgás; az a tény, hogy vki, vmi forog. Gyors, lassú, örvénylő, szédítő forgás; veszélyben forgás; a Föld forgása; a kerék, a körhinta forgása; nyelvének nehéz forgása; szemének vérben forgása; forgásba ® jön. Bámultuk a táncosnő kecses forgását. A cigányok egy része a táncolók körül ül. A purdék meg azon meztelenen utánozták a forgásokat. (Gárdonyi Géza) || a. (sport) <A kalapács elvetése v. a diszkosz dobása előtt> a test gyors forgó mozgása a lendület fokozására. Pompás forgással 62 métert dobott a kalapáccsal.
2. (kereskedelem) Vmely értéknek á cyik személytől a másikhoz jutása, kézr egézre járása; forgalom.• A pénz, a váltó forgás.
A 2. sz. jelentés értelmező szövege helyesen: Vmely értéknek az egyik személytől a másikhoz jutása, kézről kézre járása; forgalom.
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vminek változó jellegű folyamata, folyása, alakulása. Az idő forgása; a világ forgása. Üdő [= idő] forgásában, hol állapodunk meg, csak Isten tudja. (Pázmány Péter) Kétes az ütközetek forgása. (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. forgáscsap; forgásfelület; forgásirány; forgásközpont; forgásmérő; forgássebesség; 2. halálforgás; körforgás; óriásforgás; pénzforgás; tengelyforgás.
forgású.
