forma [1]
forma [1] főnév formát, formája
I. Vmely tárgynak, személynek megjelenési módja.
1. Vmely fizikai értelemben vett testnek, természeti alakzatnak v. élőlénynek látással v. tapintással érzékelhető térbeli megjelenése, főleg körvonalaiban jelentkező egységes képe; alak (I. 1). A ház, a hegy, a szék formája; jó, szép, tetszetős formája van. Megjelent az „Ostor” új száma … a napilapok formájában. (Kosztolányi Dezső) || a. Formák: az emberi, főleg női test térbelileg észlelhető alkotóelemei, idomai. Telt formák. Ez a ruha jól kiemeli a formákat. Gyönyörködve nézte a leányka domborodó formáit. (Krúdy Gyula)
2. Vminek a szokásos, elfogadott, jónak v. szépnek tartott alakja. ® Kimegy a formájából v. elveszti a formáját. Ennek a kalapnak nincs formája. || a. Nincs emberi formája: külseje igen rossz hatást kelt. Napról napra soványodott, nem volt már emberi formája. (Mikszáth Kálmán)
3. (mértan) Mértani forma: a térbeli elemek valamelyike, ill. ezek alakulata: pont, vonal, síkidom v. test.
II. Olyan tárgy, eszköz, amellyel a tárgyaknak vmilyen térbeli alakot lehet adni.
1. Általában olyan minta, mely vminek vmely meghatározott alakot ad. Formába ® igazít. A kalapos formára húzza a kalapot. || a. (konyhaművészet) Olyan edény, amelyben a beleöntött ételanyag megfelelő alakúra sülhet vagy keményedhet. A torta tésztáját formába töltik. A pudingot kifordítják a formából.
2. (műszaki nyelv) Vmely öntvény negatívja, melybe a megolvasztott fémet beleöntik. Formába öntés. || a. (nyomdászat) Vaskeretbe zárt, nyomásra váró, kész szedés, ill. lemezek, dúcok. Formát ® zár.
III. Általában az a mód v. rend, ahogyan vmely létezőnek, folyamatnak, cselekvésnek belső tartalma, lényege megjelenik, megnyilvánul.
1. Vmely létező, folyamat v. cselekvés megjelenési módjának, ill. lefolyási rendjének egyik lehetséges változata; alak (III. 1). Más formát ölt, vesz fel; változtatja formáját; átesik a betegség enyhe formáján. Édesapám … vállalkozó lett …, aki a saját szakállára vállalt, s az életnek egy új formáját vállalta ezzel. (Móricz Zsigmond) || a. Tervszerű műveletnek, munkának vmely módja, módszere, eljárása. A bérházépítés új formái; az osztályharc változatos formái; a termelés szocialista formái. A Magyar Népköztársaság állama … harcol az ember kizsákmányolásának minden formája ellen. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || b. Közlésnek, érintkezésnek vmely módja. Burkolt formában; kellő, megfelelő, tisztességes formában; tréfás formában; nem találja el a megfelelő formát. Sokat gondolkoztam azon, amit most mondok neked, hogy milyen formában közöljem. (Mikszáth Kálmán)
2. (gyak. többes számban) Vminek a megállapított, elfogadott v. szokásos módja, rendje. Az emberi érintkezési formák; a törvényes formák megtartásával; ünnepélyes formák között; túlteszi magát a formákon. || a. (gyak. többes számban, rosszalló) Hagyományos, megmerevedett, üressé, értelmetlenné vált módja vminek; üres formaság. A forma kedvéért; a formák embere; a formák mellőzésével.
3. Vminek a formájában, vmely formában: vmilyen minőségben, vmiül, vmiként. Segély formájában kiutalt összeg. A vetőmagot egyéves hitel formájában osztják. Tanácsot kért … [a] tapasztalt üzletembertől, hogy pénzét … hol és milyen formában helyezhetné el teljes biztonságban. (Mikszáth Kálmán)
4. Vmely anyagnak, tárgynak bizonyos feltételek mellett bizonyos időn át tartó (halmaz)állapota; alak (III. 2). A víz hevítéskor gőz formájában távozik. || a. Fejlődésben levő dolognak bizonyos időn át tartó állapota. A földművelés kezdetleges formája; az ipar fejlett formája.
5. (sport) Jó erőnlét, sikert, eredményt hozó testi-lelki állapot. Jó formában van; nincs formában; ® kifutja a formáját; ® kiússza a maga v. a legjobb formáját.
IV. A szerkezeti v. kifejezési elemek összefüggésének rendje.
1. (tudományos, politika) Vmely gazdasági, politikai, társadalmi alakulatnak szervezete, berendezése, amelynek szabályozó, alakító rendjében folyik az illető alakulat élete, működése. Vmely gazdasági, kormányzati, társadalmi, uralmi forma.
2. (művészettörténet, irodalomtudomány) Azoknak a szerkezeti, kifejezésbeli elemeknek egységbe fonódó rendszere, amelyekkel a művész v. az író mondanivalóját kifejezi, művét megalkotja. Drámai, kötetlen, kötött forma; ® verses forma; a forma és a tartalom összhangja; formájában nemzeti, tartalmában szocialista. Vörösmartyban a legtöbbször az eszme küzdött a formával. (Gyulai Pál) Sophocles … játszik a formákkal, … színpadi hatásokat keres. (Péterfy Jenő) Formát keresni minden gondolatnak És elvérezni egy fonák igén … (Juhász Gyula) || a. (irodalomtudomány) Nyelvi, kifejezésbeli mód, stílus. Mély gondolatok nehézkes formában. || b. (irodalomtudomány) Versforma. Magyaros formában írt vers. Megpróbált klasszikus formában is verselni.
3. (nyelvtudomány) Nyelvtani kategória, nyelvi alak (IV. 3). Az ige műveltető formája.
4. (filozófia) Vmely meghatározott tartalommal összefüggő, attól elválaszthatatlan belső alkat, szerkezeti rendszer, felépítés. A kultúra, a művészet formái; a forma és a tartalom dialektikus egysége.
Szóösszetétel(ek): 1. formaadás; formabevonó; formacső; formadarab; formaéhség; formagazdagság; formahiány; formajáték; formajog; formakészítő; formakészség; formakülönbség; formaszekrény; formaváltoztatás; formazáró; 2. alapforma; államforma; árforma; áruforma; dalforma; egyforma; egyenértékforma; életforma; értékforma; esküforma; kalapforma; kormányforma; létforma; öntőforma; papírforma; pénzforma; szedésforma; térszínforma; tortaforma; versforma.
