foszt
foszt ige -ott, fosszon; -ani
1. tárgyas Kukoricát v. tengerit foszt: azzal van elfoglalva, hogy az érett kukoricacsőről lefejti, letépi a csuhét. Esténként kukoricát fosztanak.
2. Tollat foszt: háziszárnyas, kül. liba, kacsa tollának gerincéről a pehelytollakat egymás után letépi. Ah édes kisasszony, inkább két álló hétig kenyér és víz mellett tollat fosztanék … (Vörösmarty Mihály)
3. tárgyas (régies) <Személy> kirabol. Polgárt, papot, asszonyt fosztanak és ölnek. (Arany János) Rabjaink a barmot hajtják, Szolgáink a sátrat hordják, … Igy élünk mi, népet fosztván, | földeinket föl nem osztván. (Babits Mihály)
4. (tárgy nélkül) (ritka, régies) Fosztogat, rabol. A háborúban szabad fosztani. (Katona József) Jön a magyar; dúl, foszt; özön az, temérdek. (Arany János)
Igekötős igék: kifoszt; lefoszt; megfoszt.
fosztatlan; fosztó; fosztott.
