fül
fül főnév -et, -e [e, e] (rendsz. egyes számban)
1. Az ember és az emlősök páros hallószerve, mely a fejben jobb- és baloldalt elhelyezkedő belső részből és egy-egy különféle alakú, öblös, általában kagylóhoz hasonló külső részből áll. ® Belső fül; füle ® dobja; vkinek a füle ® hallatára; bedugult a füle; ® cseng a füle: fáj, hasogat a füle; ® megcsendül (bele) a füle; ® zúg a füle; ® szem nem látta, fül nem hallotta (dolog); (átvitt értelemben) csupa fül vki: nagyon figyel; fülébe jut vmi: tudomására jut vmi, megtud vmit; fülébe ® megy; vkinek a fülébe súg; fülébe(n) ® cseng vmi; fülébe ® üt; fülön ® üt vkit; egyik fülén ® beereszti a szót, a másikon ki; ® süket füleknek beszél; nem hisz a fülének: nem hiszi, hogy amit hall, az való v. igaz; a bal v. jobb fülére nagyot hall v. süket; ® süket fülekre talál; ® kinyitja a fülét; ® megüti vmi a fülét; vkinek a fülét ® megüti vmi; ® telebeszéli vkinek a fülét vmivel; fülét ® üti; ® fél füllel hall vmit. [Az ős Kaján.] Duhaj legény, fülembe nótáz, Iszunk, iszunk s én hallgatom. (Ady Endre) Misi rögtön megértette, hogy a régi diákéletről mesél, s azonnal kinyitotta a füleit, hogy egy szót se veszítsen el. (Móricz Zsigmond) || a. Ennek belső része. Fáj a füle; ® folyik a füle; megoperálták a fülét. Valahol csöngetnek. De nem kívül, hanem belül, őbenne. Csöng a füle. (Kosztolányi Dezső) Talán hang volt, amit hallottam valahol, hang ami eltévedt füleimben, a fül bonyolult labirintusában. (Karinthy Frigyes) || b. (rendsz. egyes számban) Fülkagyló, ill. az emlősök fülének külső, látható része. (Általában mindkettőt, olykor csak az egyiket értjük rajta) Elálló, hegyes, hosszú, húsos, kajla, lekonyuló, szőrös fül; a füle is alig látszik ki (® kilátszik) az adósságból (a munkából); ® elereszt v. elbocsát vmit a füle mellett; ® vakarja a füle tövét v. a fülét; fülig ® szalad a szája; fülön ® csíp vkit, (ritka) vmit; fülön ® fog vkit; mind a két fülére alszik: nagyon mélyen a. Fülére csapja a kalapot; fülére húzza a sapkát; bedugja, befogja a fülét: (átvitt értelemben is) nem akar meghallani, tudomásul venni vmit; ® hegyezi a fülét; ® lekonyítja a fülét; meghúzza vkinek a fülét. Szóláshasonlat(ok): (tréfás) úgy jóllakott v. annyit evett, hogy a füle is kétfelé állt bele v. tőle: alaposan jóllakott, nagyon sokat evett. Takaróját jobban felvonja füléhez. (Arany János) A kapás nézni kezdte az üszőt … – Ilyenfajta barnásszürke volt az is, de mégsem ez az. Más annak a füle állása. (Tömörkény István) Mintha most is látná maga előtt a bakon a főerdész piros fülét. (Krúdy Gyula) || c. Fülig: a lehető v. képzelhető legnagyobb mértékben. Fülig eladósodik; fülig pirul; fülig szerelmes; fülig adós; fülig van az adósságban; (bizalmas) fülig benne van a slamasztikában. Fülig szerelmesek a kisasszonyba … (Vörösmarty Mihály) Elpirult egész fülig. (Mikszáth Kálmán) || d. Fülcimpa. Kifúratja a kislánya fülét. Füleit újra fúratja e vastag aranyfüggők miatt. (Tolnai Lajos) || e. (bizalmas, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Kutya (macska) füle v. fülét: <fölényes elutasításként v. indulatos tagadásként:> szó sincs róla, hogy is gondolhatsz ilyet.
2. (választékos) A lélek v. tudat a füllel (1) szerzett benyomások, értesülések szempontjából nézve. Ez a beszéd nem gyermekek fülének való. Egy szív miljók keblében, És dobbanása rémület Az ellenség fülében! (Petőfi Sándor) Az ifjú fülek edzve voltak különös elméletekhez. (Babits Mihály)
3. (átvitt értelemben) Hallás (2). Éles, finom fül; ® jó füle van; ® rest a füle; ® rossz füle van. De jó füled van! Szóláshasonlat(ok): olyan a füle, mint a ® bot. || a. (átvitt értelemben) Zenei hallás. A hegedűhöz jó fül kell. Édesapám mindig első énekes volt minden templomban … Mi [gyermekek] bőgtünk fül nélkül, de tele torokkal. (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben) Vmely tárgynak a fülkagylóhoz hasonló, kiálló, hajlított, rendsz. lyukas része, fogantyúja (kettő együtt v. közülük az egyik). A csizma, csésze, fazék, fedő, gomb, kancsó, kosár, lábas, láda, pohár, táska füle. Ott a kulcs a persely füléhez kötve. (Jókai Mór) Keze szinte ráfagyott a korsó fülére, míg felért a második emeletre. (Móricz Zsigmond) || a. A sapka, a zseb füle: lelógó, lefityegő része.
5. (átvitt értelemben) Könyvlapnak, levélnek, füzetlapnak (rendsz. jelzésként) háromszög alakban behajlított sarka; szamárfül. Találj valahol punctumot [= pontot] a könyvedben, s fület csinálván benne, tedd be azt, és beszélj velem. (Jókai Mór) Bezzeg a diák ijedtében még fület se csinált a könyvben. (Mikszáth Kálmán) || a. (nyomdászat) A könyv védőborítékának behajtott belső része, amelyre a könyv tartalmára utaló szöveget szoktak nyomtatni.
6. (műszaki nyelv) <Ajtó- és ablakkereten> kiszélesített felső sarok.
Szólás(ok): se füle, se farka: értelmetlen, zavaros beszéd, írás; (tájszó) egyik füle bal, a másik nem hall: oda se hallgat, nem veszi tudomásul; vmi van a füle mögött: vmi titkolnivalója van, vmi szabálytalan v. szégyenletes dolog van a múltjában; egyik fülén be(megy), a másikon ki: hiába beszél neki az ember, fel se veszi, amit mondtak neki; (tréfás) a fülén ül: nem hallja meg, ha szólnak hozzá; fülét, farkát elereszti: nagyon elhagyja, elereszti magát; a fülét v. füle botját se mozdítja, mozgatja v. billenti: úgy tesz, mintha nem hallaná, nem teszi, amit mondanak neki; rágja a fülét vkinek: nógatja, zaklatja, hogy tegyen meg vmit; ld. még: bogár, bolha, fal, tapló.
Szóösszetétel(ek): 1. fülbélyegzés; fülcsengés; fülcsiga; füldob; füldugó; fülfájás; fülfű; fülgyulladás; fülhasogatás; fülmirigy; fülnyílás; fülpárna; fülporcogó; fülszaggató, fültépő; fültisztító; fülvájó; fülvánkos; fülvérzés; fülvirág; 2. botfül; középfül; szamárfül; szemfül.
fülecske.
