gallér
gallér főnév -t, -ok, -ja v. (ritka) -a
1. Az ing, kabát, (női) ruha legfelső, rávarrott része, amely gyakran ki- v. visszahajtva a nyak köré simul. Álló gallér; ® borjúszájú gallér; feltűrt gallér; ® kihajtós gallér; (tréfás) gallérja mögé hányja az ételt: gyorsan, sietve, az étel ízével nem törődve eszik; (tréfás) gallérja mögé önti a bort: felhajtja a b-t; galléron ® csíp vkit; galléron ® ragad vkit. A kabátja gallérjának bélésében varrótűk voltak elrejtve. (Krúdy Gyula) Kifordította a kabátjának gallérját, hogy … megmutassa detektívjelvényét. (Hunyady Sándor) || a. Férfiingnek (régebben viselt,) rágombolható, felerősíthető, a nyakat körülvevő része. Álló, dupla, kemény, puha, szimpla gallér; gallér nélkül; gallért keményít, mos, vasal. A hármas toka méltóságosan elhelyezkedett a kemény galléron. (Krúdy Gyula) Hajnalban, farsangban az ember megáll a hideg kályha mellett, frakkban, izzadt gallérban. (Kosztolányi Dezső) || b. A női ruha nyakára gombolt v. tűzött dísz(ítés). Gyönyörű, hímzett fehér gallért tűzött ruhája nyakára.
2. Eső v. szél ellen védő, ujjatlan hosszú köpeny. Vett egy lóden gallért. Magára kanyarította gallérját.
3. <Némely állatfaj nyakán> a test szőrzetének v. tollazatának színétől elütő kör alakú csík.
Szólás(ok): ld. ing.
Szóösszetétel(ek): 1. gallérbőség; gallérfényesítés; gallérgyártás; gallérhajtóka; gallérköpeny; gallérméret; gallérszabás; 2. állógallér; esőgallér; inggallér; körgallér; matrózgallér; pléhgallér; spanyolgallér; szőrmegallér.
gallérocska; galléros; galléroz; galléroztat.
