gazda
gazda főnév gazdát, gazdája
1. Vminek a tulajdonosa, birtokosa. A ház, a kert, a kutya gazdája; nem ® akad v. nincs gazdája vminek; gazdát ® cserél. Ki a gazdája ennek a két szép lónak? Birjad békességben birtokod ha rád száll, Nem volt az, mióta megvan, jobb gazdánál. (Arany János) Ádáz kutyám, itt heversz mellettem. | Amióta a gazdád én lettem, | ez a hely a legjobb hely tenéked. (Babits Mihály) || a. (népies, régies) A ház ura, a család feje; családfő, apa, férj. Itthon van a gazda? Beszélhetnék a gazdával? Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván | … Köszöni a gazda: „Része legyen benne: | Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne”. (Arany János) || b. (régies, bizalmas) Vmely üzlet, kül. kocsma tulajdonosa; főnök, kocsmáros. Mózes gazda! … hadd jőjön az a bor. (Vas Gereben) No ki itt a csárdás gazda? (Móricz Zsigmond)
2. A maga földjén gazdálkodó, rendsz. módosabb földműves, paraszt. Hatökrös, juhos, szekeres gazda; iparkodó gazda; ® jó gazda; módos, rossz, szorgalmas, tehetős gazda. A jó gazda korán kel, későn fekszik, mindennek utánanéz. Legtöbb a törpebirtokos gazda, … akinek ötholdnyi, vagy ennél is kevesebb a földje. (Nagy Lajos) || a. (régies, bizalmas) <Parasztember megnevezéseként v. megszólításként, főleg keresztnév után.> János gazda! hová megy? Egyedűl van Szűcs György gazda, | Egy lélek sincs udvarában. (Arany János) || b. (történettudomány) <A régi magyar jobbágyi rendszerben> jobbágy, akinek negyed, fél v. egész telke, háza, házhelye volt, <megkülönböztetésül a házatlan zsellértől>. Félhelyes gazda; telkes gazda. Apám … e helységben telkes gazda volt. (Táncsics Mihály) Általános népszavazat az, mikor nemcsak a telkes gazda és munkaadó mester bír szavazattal, de minden ember. (Jókai Mór)
3. (1945 előtt) Vkivel munkaadói viszonyban lévő személy; munkaadó, munkáltató, főnök. Vkinek kenyéradó gazdája. Ki a gazdád? Az inasok féltek a gazdától. A szemembe nem nézett, csak épp hogy odapillantott, mint a mesterinas [= a mesterember inasa], aki azt várja, hogy a gazdája megüti. (Gárdonyi Géza) Dühünk mindjobban nől a gazdánk ellen; félbehagyjuk a munkát. (Gelléri Andor Endre) || a. A maga gazdája: független, önálló ember. A maga gazdájává lenni annak, akinek semmije sincsen, nehéz sors. (Tömörkény István) Az csak ojan beszéd, hogy a gazda a maga gazdája. (Móricz Zsigmond) || b. (1945 előtt) <Földmunkában, mezőgazdasági munkában> vmely munkakör munkásait irányító személy. A banda, a csoport gazdája.
4. (régies) Vmely közösség, esetleg falu, város (főleg anyagi) ügyeinek intézője, vagyonának felügyelője; gondnok, vagyonkezelő. A társaskör gazdája. || a. (bizalmas) Vmely ügy gazdája: az, akit vmely ügy lebonyolításával, elintézésével megbíztak. Nem lett semmi ebből a kezdeményezésből, mert nem volt gazdája. Amely ügynek sok gazdája van, elsikkad.
5. (biológia) Az az állat v. növény, amelyen élősködő telepedett meg. A gazdát az élősködő növény megfosztja táplálékától.
Szólás(ok): gazda nélkül csinál(ja a) számadást v. számvetést: éppen annak az embernek a szerepét hagyja ki a számításból, akinek a legtöbb beleszólása van a dologba. Közmondás(ok): gazda szeme hizlalja a jószágot: <kül. a mezőgazdasági munkában> akkor sikerül vmi a legjobban, ha az ember maga néz utána, nem bíz mindent másra. (tréfás) Bajos (v. nehéz) ott lopni, ahol a gazda is tolvaj: nehéz a ravaszul gonosz embert becsapni, rászedni.
Szóösszetétel(ek): 1. gazdabál; gazdacsalád; gazdaérdek; gazdagond; gazdagyerek; gazdaház; gazdahitel; gazdakalendárium; gazdakívánság; gazdakölcsön; gazdakönyv; gazdakövetelés; gazdaközönség; gazdaküldöttség; gazdalakás; gazdaleány; gazdanap; gazdaszervezet; gazdaszövetkezet; gazdaszövetség; gazdatanfolyam; gazdatárs; 2. aratógazda; bacilusgazda; bandagazda; béresgazda; borgazda; házigazda; juhászgazda; kisgazda; kosztosgazda; mezőgazda; mintagazda; nagygazda; orgazda; parasztgazda; szőllősgazda; újgazda.
