gödör
gödör főnév gödröt, gödre [e]
1. Rendsz. többé-kevésbé kerek, általában meredek falú mesterséges v. természetes mélyedés a talajban. Mély, sekély, széles gödör; gödörbe esik; gödröt ás a dúcnak; behányja, betemeti a gödröt. Tanácsot állunk a dombon, melyre pincéből, | bányából, kubikos gödörből feljutottunk. (József Attila) Az út mellett … esővízzel félig telt vályogvető gödrök sorakoznak. (Nagy Lajos) || a. Nagyobb lyuk, szabálytalan mélyedés a talajban. Az út csupa gödör. A kerekek mély gödröket vájtak a sáros talajon. A gyerekek gödröt ástak a domboldalban. A disznó nagy gödröt túrt az ólban. || b. (ritka) Sírgödör. A holttesteket belökték a gödörbe. Akár ma megássa Gödrömet a sírásó, Bánom is én. (Petőfi Sándor) Ereszkedik a ravatal a gödörbe, Dörögnek a hantok: örökre, örökre. (Vajda János)
2. (tájszó) Mélyebben fekvő, lapályos terület <dombok között>. A domboldalon nem volt semmi baj, de a gödörben megártott a szőlőnek a fagy.
3. (Be)mélyedés a test vmelyik részén, kül. kétoldalt az arcon v. az állon. Ha nevet, két kis gödör lesz az arcán. A pillája nagyon hosszú … az állán két kis gödör. (Hunyady Sándor)
Szóösszetétel(ek): 1. gödörásó; gödörcserzés; gödörkavics; gödörkunyhó; gödörpart; gödörszél; gödörvadászat; 2. állgödör; emésztőgödör; homokgödör; kavicsgödör; pöcegödör; sírgödör; szemétgödör; szemgödör; szerelőgödör; trágyagödör.
gödörke.
