gondol
gondol ige -t, -jon
1. tárgyas Gondol vmit: vmi van az eszében, vmit elméjében forgat. Magában gondol vmit: vmilyen gondolata támad, de nem szól róla; nem úgy gondoltam: nem ezt akartam. Milyen jó most élni – gondolta vidáman. Nézte a kést: hová illik a darabja, Gondolá: jó volna, ha összeragadna. (Arany János) Még hangja sincs, csak úgy megy, nesztelenül, – gondolta magában Noszty. (Mikszáth Kálmán)
2. Gondol vmit: tudatában felmerül, eszébe ötlik vmi. ® Álmában sem gondolta volna. Gondolni se ® mert vmit. „Én paraszt? én?” – Amit még e szóhoz gondolt, | Toldi Györgyre szörnyü nagy káromkodás volt. (Arany János) Most volna egy kis időm. Gondoltam, megcsinálom [a csengőt] a méltóságos úréknak. (Kosztolányi Dezső) || a. Gondol vmilyet v. vmennyit: vmilyen elhatározásra jut. Gondol egyet: hirtelen ötlettel elhatároz vmit; gondol egy nagyot és merészet: arra a rendsz. váratlan elhatározásra jut, hogy … Gondolj merészet és nagyot, És tedd rá éltedet. (Vörösmarty Mihály) De hátha mást gondolt azóta? … (Gárdonyi Géza) || b. tárgyatlan Hova gondol?: mi jut eszébe? Hová gondolsz …? Hiszen csak oda nem adhatom a vármegye rabját. (Mikszáth Kálmán)
3. tárgyatlan Gondol vkire, vmire v. vhova: értelmi tevékenysége vkire, vmire v. vhova irányul, vkire, vmire vonatkozó emlékképei (újra) felmerülnek. Vö.: rágondol. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk gondol; gyakran gondol szüleire; arra gondol, hogyan fog vmit elintézni, megoldani; gondolj arra, hogy … : ne felejtsd el, vedd fontolóra, hogy … gondoltál már vkire?: kiszemeltél már vkit? rosszra gondol: a) vmi bajt, rosszat sejt; b) (bizalmas) illetlen dologra gondol. Messzebbre is kell gondolni. Gondol vissza és előre A sok jó és bal időre. (Vörösmarty Mihály) Rám tekint, pártfogón, e század; | rám gondol, szántván a paraszt. (József Attila) || a. tárgyatlan Gondol vmire: vmire céloz, vmit ért rajta. Nagyobb városokban – itt elsősorban Budapestre gondolunk – már megoldották ezt a kérdést. || b. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) (ritka) Gondolkozik, töpreng. Égetni kell hát minden könyveket, Égetni mindazt, aki gondol és lát! (Berzsenyi Dániel) Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol. (Arany János) || c. tárgyas (ritka) Kigondol, kitalál. Gondolj vmi okosat. || d. Gondol egy számot: <számtani játékban> gondolatban (ki)választ egy számot. Gondolj egy számot, szorozd meg kettővel …!
4. tárgyas Képzel, hisz, feltesz vmit. Ezt nem gondoltam volna róla. Azt gondolta, hogy mára elkészül a munkával. Mert ő becsűletes lelkű, igaz: Azt gondolá, hogy minden ember az. (Petőfi Sándor) Lángvörös lett az arca, mert most mit gondol róla. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas Sejt, gyanít vmit. Gondolom már, mit akarsz. Mindjárt gondoltam. Jobban ütött ki, hogysem gondolám. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Mindjárt gondoltam, hogy pletyka lesz. (Mikszáth Kálmán)
5. Vminek gondol vkit, vmit v. vmit gondol vkiről, vmiről: vmilyen véleményt formál róla; vkit, vmit vmilyennek v. vminek tart. Derék embernek gondolom. Ezt helyesnek gondolom. Minek gondolsz engem? Ruhájáról ítélve külföldinek gondolom. Ott a győzedelem, hol az Istenkard van … | Ki tudja, mit gondolsz felőle magadban. (Arany János)
6. tárgyatlan (kissé népies) Gondol vkivel, vmivel: gondot fordít vkire, vmire, törődik vkivel, vmivel. Nem gondol a családjával. Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal! (Vörösmarty Mihály) Te gyerek, gondolj a tűzzel. (Arany János)
Igekötős igék: átgondol; belegondol; elgondol; felgondol; hazagondol; hozzágondol; kigondol; meggondol; odagondol; rágondol; végiggondol; visszagondol.
gondolható; gondoló; gondoltat.
