gy
gy [gyé] főnév gy-t, gy-je [e]
1. (nyelvtudomány) Beszédhang: a d és a j hangéval nagyjából azonos helyen képzett s jellegében a két hang között levő zöngés mássalhangzó (affrikáta); a ty hang zöngés párja (pl. a gyík v. a gyúr szó első hangja). A gy ejtése, képzése.
2. Ennek a beszédhangnak írott v. nyomtatott jele; a magyar ábécének a g és a h közé eső tizenharmadik betűje; nyomtatott alakja: gy, Gy. Kis gy; nagy Gy.
3. (katonaság) <Írásbeli rövidítésül:> gy.: a) gyalogos; b) gyalogság.