gyaláz
gyaláz tárgyas ige -tam, -ott, -zon
Becsületében sértő, durva szavakkal szid vkit; hibáit, vétkeit felnagyítva, éles szavakkal szemére veti, ill. mások előtt kiteregeti; alaptalanul v. túlzóan rosszat mond róla, hogy jó hírét rontsa, becsületét kisebbítse; becsmérel, ócsárol. Alaptalanul, durván gyaláz vkit. Szemérmetlenül gyalázták egymást a bíróság előtt. Abban leli örömét, hogy másokat gyaláz. Gyalázza vkinek az apját, családját, faját, nemzetét, őseit. Senkit se gyalázok, Sem magam ok nélkül más munkájába nem ártom. (Fazekas Mihály) Ki minket üldöz, szívét vágja ki, Ki minket nem ért, önmagát gyalázza. (Ady Endre) || a. Gyaláz vmit: értékét, becsét, tiszteletét durva v. gúnyos szavakkal kisebbíti; hibáit túlzó módon hangoztatja; értéktelennek, rossznak, hitványnak mondja; becsmérel, ócsárol; szid. Gyalázza a hivatali ügyintézést, a közlekedést, az utakat; gyalázza vkinek az áruját, a munkáját.
Igekötős igék: legyaláz; meggyaláz.
gyalázás; gyalázó; gyalázott.