gyalul
gyalul ige -t, -jon
1. tárgyas <Fát, fémet> gyaluval munkál, simít. Ajtót, fát, fémet gyalul; egyenesre, simára gyalul vmit. Ezt a deszkát még gyalulni kell egy kicsit, mert érdes. Néhány szobán kellett keresztülmenni, ahol gyalultak és reszeltek valamit. (Karinthy Frigyes) || a. (tárgy nélkül) Egész nap gyalult. Még gyalulni kellene a polcon, mert nem elég sima. Gyalult, fúrt-faragott, bútort, koporsót illesztgetett össze. (Kuncz Aladár)
2. tárgyas Gyaluval (2) apró szeletekre darabol vmit. Káposztát, krumplit, répát, tököt, uborkát gyalul.
3. tárgyatlan (gyak. -t ragos mértékhatározóval) és tárgyas (átvitt értelemben) Alakít, formál, csiszol. (Vmennyit) gyalul vkin, vmin. A fiú nagyon nyers, sokat kell még rajta gyalulni. Tudom, azt fogod mondani, hogy jól aludtam az étszaka; mert jó aluvás után könnyebb verseket gyalúlni. (Mikes Kelemen)
Igekötős igék: elgyalul; felgyalul; hozzágyalul; körülgyalul; legyalul; meggyalul; összegyalul; végiggyalul.
gyalulás; gyalulható; gyaluló; gyalult; gyalultat.
