gyanútlan
gyanútlan [ú v. u] melléknév és határozószó
I. melléknév -ul, -abb
1. Olyan <személy v. csoport>, aki v. amely nem gyanakodik semmire, senkire, semmi rosszat nem sejt. A gyanútlan áldozat. Durván ráförmedt a réten játszó gyanútlan gyermekekre. Megrohanták a gyanútlan falut, és mindent elpusztítottak.
2. Ilyen személyre jellemző <magatartás>. Gyanútlanul sétált az úton, amikor hirtelen elütötte egy autó. Egészen gyanútlanul és mit sem sejtve ült éppen a hivatalban. (Karinthy Frigyes)
II. határozószó Gyanútlanul. Egész gyanútlan odamentem, s hát mit látok?!
gyanútlanság.
