gyarló
gyarló melléknév -n, -bb
1. (választékos) Keveset érő, rossz minőségű, silány <dolog>. Hát ez bizony gyarló munka! A fordítás igen gyarló. (Vörösmarty Mihály)
2. (választékos) Erkölcsileg gyönge, bűnre hajló, esendő <személy>. Gyarló ember. Gyarló teremtmény, gyáva gyenge asszony … (Vörösmarty Mihály)
3. (költői) Ilyen személyre jellemző <érzés, gondolkodás, képesség>. Jaj, mely mocskosnak látszik a mi tisztaságunk, … mely gyarlónak a mi erősségünk, ha a Christus tükörébe nézünk! (Pázmány Péter) Fény, hatalom és gyarló szerelem: Lehullt bilincsként, mind mind elmarad. (Tompa Mihály) Így megátalkodni a Bánatban … gyarló szívet és Nem béketűrő elmét árul el. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. Gyarló ész: szűk korlátok között mozgó, a végső okok felfogására képtelen é.
4. (régies, költői) Testileg erőtlen, gyenge <személy>. Öldöklő kezeit gyarló öregekre, fiúkra, És gyámoltalanul maradott hölgyekre vetette. (Vörösmarty Mihály)
