gyászos
gyászos melléknév -an, -abb (kissé választékos)
1. Gyászt hozó, szomorúságot okozó, magában rejtő, tragikus <dolog>. Gyászos emlék, múlt. Nemzetek, országok! kik … gyászos koporsóba döntő vas igátok Nyakatokról eddig le nem rázhattátok … Jertek! s … Vigyázó szemetek Párizsra vessétek! (Bacsányi János) Egy követ … Gyászos levelet hoz, sietős az útja. (Arany János)
2. Gyászt, szomorúságot kifejező, erre valló, mutató. Gyászos arc, hangulat; gyászos ábrázattal jár. Tedd nyakadba a fekete gyöngyöket, azok is gyászosak. (Csiky Gergely)
3. Vereséggel, sikertelenséggel járó, szégyenletes, rosszul sikerült <esemény, vállalkozás>. Gyászos kísérlet, szereplés, ütközet. Egyikünknek itt ma gyászos lesz a vége. (Arany János)
4. (ritka, költői) Gyászba öltözött, gyászruhás <személy>. Rá borult az este a határra, Mint a gyászos asszony oltár zsámolyára. (Petőfi Sándor) És a gyászos özvegy … Így felelt szavára keservesen sirván: | „ … Ma temettem el két vitéz gyermekemet.” (Arany János)
5. (ritka, költői) Szomorú, keserves <állapot>. Toldi Lőrincnének most van-é a torja? … Tán megunta gyászos özvegysége ágyát …? (Arany János) Szülőföldem, … Mért vagy szolgaságban, Gyászos rabigában Oly hosszu időkig? (Lévay József) || a. Sajnálatra méltóan szegény, nyomorult, elesett <állapot>. Nagyon gyászos helyzetbe került.
