gyávaság
gyávaság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. A gyáva (1–2) melléknévvel kifejezett jellembeli tulajdonság. Átkozott, hitvány gyávaság. Férfihoz nem illik a gyávaság. Nincs benne gyávaság. Gyávaságból nem jött el. Átok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elmarad. (Petőfi Sándor) Azt tartottam, hogy a szerelemben nincs gyávaság. (Móricz Zsigmond) || a. Vkinek, vminek gyáva (1, 3) volta, természete; gyáva magatartás, viselkedés. A nyúl gyávasága közmondásos. A katona gyávasága gyalázat. Pökhendiségénél csak gyávasága nagyobb.
2. Gyáva (3) tett, ijed(t)ségből, félelemből, gyávaságból (1) eredő cselekedet, megnyilatkozás. A vár feladása gyávaság volt. Gyávaság volt megfutamodnod. Gyávaság volt, hogy nem mentél vissza. Mentegetőzése puszta gyávaság.
3. (ritka, költői) Tehetetlenség, tespedés. Nem gyávaság korában éltem, Láttam sokat, mindent megértem. (Arany János)
gyávaságú.
