gyengül
gyengül [ë] tárgyatlan ige -t, -jön gyöngül
Általában gyengébbé, gyengévé válik.
1. Erejéből veszítve gyengébbé válik. Ereje, hallása, lába gyengül; gyengül a hatás, a lendület, a szél. A beteg napról napra gyengül. A sok olvasástól gyengül a szem. Az öreg ember emlékezőtehetsége gyengülni szokott. Változik a világ: gyengül, ami erős, És erős lesz, ami gyenge volt azelőtt. (Arany János) Nem célirányos olyan valakit ütni, aki által magunk is gyengülünk. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka) Lággyá, finom tapintásúvá válik; puhul. Gyengül az arcbőr, ha óvjuk a naptól. Gyengül a hús főzés közben. Kelés közben gyengül a tészta. Gyengül a viasz a napon.
3. Zordságából enged, enyhül, szelídül. Gyengül a fagy, a hideg, az idő. Gyengül a tél, közeledik a tavasz.
Igekötős igék: elgyengül; legyengül; meggyengül.
gyengülés; gyengülő; gyengült.
