gyógyulás
gyógyulás főnév -t, -ok, -a
1. A gyógyul (1–2) igével kifejezett folyamat; az egészségi állapot (meg)javulása, vmely betegségből való (föl)épülés. Gyors, lassú gyógyulás; a beteg gyógyulása; a seb, a sérülés gyógyulása; gyomrának, szemének, tüdejének gyógyulása. A gyógyulás szépen halad. A gyógyuláshoz jó táplálkozásra és nyugalomra van szükség. Sebe gyógyulásnak indult. A mozgás hátráltatja a gyógyulást. Te, földi biztossa az égnek, Arany gyógyúlás! (Csokonai Vitéz Mihály)
2. Ennek (bizonyos időpontban megállapítható) eredménye. Meglepő gyógyulás. A teljes gyógyulásig kórházban kell maradnia. Az orvos jelentős gyógyulásról számolt be. Állat vagyok csak, amlyben elmúlik az éhség a jóllakás percében, el a beteglázaknak minden gyötrődése a gyógyulással. (Móricz Zsigmond) Orvosom voltál, megszerettelek, | s egyszer rád bíztam élő testemet | … hat hét alatt elmult a seb, | és tudásod e gyógyulás után | már a lélek orvosa lett. (Szabó Lőrinc)
3. (átvitt értelemben, választékos) A gyógyul (3) igével kifejezett folyamat; enyhülés, vigasztalódás, megnyugvás. Csalódására gyógyulást keres. Fájdalmára gyógyulást talál. Jobb korunk jött. Újra visszaszállnak | … Édes kínja közt a gyógyulásnak, A kihalt vágy s elpártolt remény. (Vörösmarty Mihály) És ha talán Toldit soha meg ne lássa: | Beállhat idővel szive gyógyulása. (Arany János) Csak sírj, sírj bátran! Ez nem gyengeség | sirása, ez már isteni fájdalom, | a tisztulásé, gyógyulásé. (Szabó Lőrinc)
gyógyulási.
