gyürkőzik
gyürkőzik tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -zék (-zön)
1. Nehéz v. piszkos munkához, birkózáshoz feltűri ruhája, inge ujját. A két legény dacos némasággal gyürkőzött.
2. (átvitt értelemben) Vmi nehéz munkára, küzdelemre, viaskodásra készül. Bizakodva gyürkőztek a csapat tagjai. || a. (átvitt értelemben) Küzd, viaskodik. Bajban van a messze város, Gyürkőzni kell a Halállal: | Gyürkőzz, János, rohanj, János. (Ady Endre) || b. (átvitt értelemben) Vminek gyürkőzik: előkészületeket tesz, hogy vminek az elvégzésébe belefogjon. Gyürkőzzünk a dolognak szaporán. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
Igekötős igék: felgyürkőzik; nekigyürkőzik.
gyürkőzés; gyürkőző.
