gyűrűs
gyűrűs melléknév és főnév
I. melléknév -en [e]
1. Olyan, amelyen gyűrű van, v. amelyen gyűrűt szoktak viselni. Gyűrűs kéz, ujj. A gyűrűs, kövér kezét felénk tolta. (Móra Ferenc) || a. (népies) Olyan <személy>, akivel vki már gyűrűt váltott, aki már jegygyűrűt hordhat. Gyűrűs menyasszony. Megöletem magam szép gyürűs mátkámért … (népköltés) || b. Olyan <állapot, szertartás>, amely a jegygyűrű viselésével v. felhúzásával jár. Gyűrűs eljegyzés, jegyesség, mátkaság. || c. Gyűrűvel ellátott, megjelölt; gyűrűzött. Gyűrűs lábú madarat fogtak.
2. (átvitt értelemben) Gyűrű alakú, egymáshoz kapcsolódó gyűrűkhöz hasonló <dolog>. Gyűrűs csavar; gyűrűs haj: gyűrűkbe csavarodó, fonódó, göndörödő h.; (bonctan) gyűrűs porc: a gégefő egy kerek porcogója; gyűrűs tekercselés. || a. (csillagászat) Gyűrűs napfogyatkozás: olyan n., amikor a Hold úgy takarja el a Nap korongját, hogy a Nap széle gyűrű alakban látható.
3. (műszaki nyelv) Gyűrű alakú alkatrésszel felszerelt <eszköz, gép>. Gyűrűs eszterga, fonógép, orsó, szelep; gyűrűs malom: ércet, szenet forgó hengerekkel apróra törő m. || a. Gyűrűs szivar: a) a minőség, ill. a márka jelzésére olyan, rendsz. finomabb minőségű sz., amely gyűrűhöz hasonló papírszalaggal van ellátva; b) (tájszó) jobb minőségű sz.
4. (állattan) Olyan <állat v. ennek része>, amely gyűrűkre emlékeztető ízekre, szelvényekre tagozódik. Gyűrűs férgek, hernyók, rákok; gyűrűs potroh.
5. (vegyi ipar) Olyan <szerves vegyület>, amelyben a molekulát összetevő atomok bizonyos csoportja zárt gyűrűt (8) alkot.
II. főnév -t, -ök, -e [e] (népies) Jegyes, mátka. Én neked bocsátom császár szép leányát, Mert van nekem otthon jegyesem, gyűrűsöm. (népköltés)
