gyémánt
gyémánt főnév -ot, -ja
1. (ásványtan) Színtelen, ritk. színes, kristályos, a szén csoportjába tartozó igen kemény ásvány; drágakőként, nem tiszta fényű kisebb darabjait és porát pedig ipari célokra használják. Gyémántot csiszol, köszörül. A gyémánt is, egyetlenem! | Hideg földben, kő közt terem. (Tompa Mihály) Olyan volt, mint a gyémánt, amely mindent megsért s, magát csak gyémántporral engedi köszörültetni. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, választékos) Csiszolatlan gyémánt: olyan személy, akinek értékes tulajdonságai még nem bontakoztak ki. || b. (átvitt értelemben, költői) Fekete gyémántok: kőszén.
2. A gyémánt (1) tiszta fényű, csiszolt darabja mint igen értékes ékkő. A gyémánt is tündöklő fényt lövel: Mégis ő maga, mint a jég, hideg. (Tompa Mihály) Az övükbe tűzött fegyverek gyémántja fehér szikrákat ver minden mozdulatuknál. (Gárdonyi Géza)
3. jelzői használat(ban) Gyémánttal (2) díszített, kirakott <ékszer>. Gyémánt nyakék.
4. (nyomdászat) Gyémántbetű (1).
5. (műszaki nyelv) Gyémánttal (1) ellátott üvegvágó szerszám. Eltört a gyémántja.
6. (birtokos személyraggal) (átvitt értelemben, kedveskedő) Vkinek kedves, becses személy (v. tárgy). Kicsiny kis leányka, Te a nagy világnak Legnagyobb gyémántja! (Petőfi Sándor) Tanulj fiacskám, … tanulj édes kis gyémántom. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): gyémántbánya; gyémántcsepp; gyémántcsillag; gyémántcsiszolás; gyémántcsiszoló; gyémántdiadém; gyémántfényű; gyémántfúró; gyémántfüggő; gyémántfűrész; gyémántgomb; gyémánthegyű; gyémántkemény; gyémántkereskedő; gyémántkereső; gyémántkereszt; gyémántkirály; gyémántkorona; gyémántköszörűs; gyémántmenyegző; gyémántmise; gyémántpiac; gyémántpor; gyémántreszelő; gyémántszilánk; gyémánttermő.
gyémántoz.
