habzsol
habzsol ige -t, -jon, (tájszó, régies) hapsol
1. tárgyas <Ember, állat, főleg kutya v. disznó> vmit nagyon mohón, gyorsan, rendsz. hangosan eszik v. ritk. iszik. Habzsolja az ételt, a moslékot. [A vért] mohón habzsolja; mint a gyermek a tejet | szürcsölve halkan. (Babits Mihály) || a. (tárgy nélkül) Ne habzsolj, egyél rendesen! Mindenki vidáman volt, nevetett, habzsolt. (Móricz Zsigmond)
2. tárgyas (átvitt értelemben) Habzsol vmit: nagyon mohón él vmivel, élvez, használ vmit. Habzsolja az életet, az élvezeteket, a gyönyöröket, a regényeket.
Igekötős igék: behabzsol; felhabzsol; elhabzsol; telehabzsol.
habzsolás; habzsoló; habzsolt.
