hacsak
hacsak kötőszó (feltételes és megengedő mondatban)
I. <Egy kivételével minden más feltétel kizárására.>
1. (állító mondatban, ható igével) Ha csupán egyetlen mód v. lehetőség van is rá … Hacsak lehet, megteszem. Hacsak teheti, okvetlen eljön. Olyan is van elég, aki, hacsak lehet, Szörnyíti erősen a csudás híreket. (Arany János) Meg volt hagyva, hogy hacsak lehet, a lövést el kell kerülni. (Móricz Zsigmond) || a. (nem ható igével) (ritka) Feltéve azt az egyetlen esetet, hogy …; bár nem nagyon valószínű, de ha … Hacsak látom, okvetlen szólok az érdekedben.
2. <Állító főmondattal kapcsolatos tagadó mellékmondatban, a feltételes tagadás nyomósítására; a tagadószó közvetlenül az ige előtt, igekötős ige esetén az igekötő és az ige között áll:> hacsak … nem …: legfeljebb csak akkor nem, ha … (utána állító mondat). [A vidéki színházban] puffog tovább a nagydob, az előadás csendesen halad, hacsak a földszintről érkező hosszadalmas ásítások valahol majd meg nem akasztják. (Krúdy Gyula)
3. <Hasonló helyzetben, tagadó főmondattal kapcsolatban; erősen korlátozott értelmű feltételes állítás értékével:> hacsak … nem … : legfeljebb csak akkor …, ha … (a főmondatban is, a mellékmondatban is állító szerkezettel). Nem mehetünk el, hacsak itthon nem marad valamelyiktek: csak akkor mehetünk el, ha v. itthon marad. Nem ficamítja ki többé az eszünket [a korcs szó], Hacsak fel nem támad hetedszer is. (Arany János) Jöjjön el velem Debrecenbe. – Az se lehet most öcsém … Hacsak később nem lesz rá érkezésem. (Gárdonyi Géza)
II. <Megengedő értelmű, megengedést is tartalmazó mondatban, nyomósító értékkel, gyak. az is kötőszóval kapcs.>
1. <Keveslés, kicsinylés kifejezésére:> ha csupán (csak) … (is) … Először magam vagyok rosszkedvű, hogy adnom kell, másodszor annak keserítem el az adományt valamelyes módon, hacsak egy epés megjegyzéssel, akinek adok. (Mikszáth Kálmán) Hát a keresztény ember nem megyen-e el, hacsak egyszer is életében a máshitűek templomába? (Gárdonyi Géza)
2. (ritka) <Annak kifejezésére, hogy a mellékmondatban kifejezett feltételt megengedjük ugyan, de a következtetés megalapozására kevésnek tartjuk:> ha csupán (csak) … (is) … Az én pici édesanyám … hacsak a kis csücskét látta a dolgoknak, rögtön a nagy ítéletet formálta meg. (Móricz Zsigmond)
