hadd
hadd határozószó (indulatszó-szerűen), (népies) hagy, (elavult) hagyd
<Érzelmileg színezett mondatban, a mondat főhangsúlyos szavaként. Csak igei állítmánnyal kapcs. és rendsz. közvetlenül az ige előtt; utána az ige rendsz. 1. v. 3. személyben, leggyakrabban felszólító módban, ritkán feltételes módban v. jelentő mód jelen idejében áll.>
I. (első személyű ige előtt)
1. <Engedelem kérésében, egy v. több személyhez szólva, tegezésben v. magázásban, felszólító módú v. ritk. jelentő módú ige előtt; kb. a. m.:> engedd meg, hogy … Hadd menjek veled, (veletek, Önnel, Önökkel). Hadd látom, mit hoztál. Hadd vigyem én azt a kosarat. Hadd segitsek, uram; illetlen az nékem, Hogy itten, kezemet összedugva, nézem. (Arany János) Hancúrozzunk, fiam, … Jer, hadd köszönjem néked, hogy enyém még | az élet, | mert folytatódik … | tevéled. (Kosztolányi Dezső) –11 (népies) <A ne tiltószó előtt, felszólító módú igével.> Kérem, édes néném, kedet [= kegyelmedet] hogy hadd ne írjak már többet. (Mikes Kelemen)
2. <Óhajtó mondatban, erős vágy kifejezésében, rendsz. ó, oh indulatszó v. óhajtó (tag)mondat után, felszólító, jelentő v. feltételes módú ige előtt.> Halva vagytok, halva, Ime, itt a mély seb | … Oh hadd csókolom meg e vérző sebajkat, Mely, égre kiált bár, iszonyúan hallgat, – Oh hadd mossa könnyem! (Arany János) Megjött az Új-év | … Légy üdvöz, … Ha meg nem érném: gondolatban Hadd élvezem át örömid. (Arany János) [Osvát Ernő a halottaságyon.] Hadd lássam egyszer még … | vezérkedő roppant szemüveged. (Kosztolányi Dezső) –21 (népies) <A ne tiltószó előtt, felszólító módú igével.> Hadd ne lássam a sok arcot: Régi bűnt és új álarcot, Tettető mosolyt, könyüt. (Gyulai Pál)
3. <Határozott rendelkezés bevezető szavaként jelentő módú igével.> (kissé népies) Edward király, angol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A welszi tartomány. (Arany János)
4. <Felszólító mondat után, a felszólítást megokoló, magyarázó mondat bevezetésére, a célhatározói mellékmondat hogy kötőszavához hasonló szerepben, a lehetőség mozzanatát is kiemelve.> Foglaljatok helyet itt mellettem, Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem. (Petőfi Sándor) Add rám a bekecsemet, és keresd elő a kulcsokat, hadd hozzak annak a beteg asszonynak egy pár kortyot. (Mikszáth Kálmán) Csak azt kérem, fogjanak el nekem kelmetek valami generálist, hadd váltsam ki rajta az édesapámat. (Móricz Zsigmond) Böködj, böködj csak szüntelenül, kedves | fegyverünk, | hadd tudjuk meg újra és újra, hogy | véletlenül, tusa nélkül csatát nem | nyerünk. (József Attila) –41 (jelentő módú igével) (kissé népies) Morzsa kutyánk hegyezd füled, Hadd beszélek mostan veled. (Petőfi Sándor) Itt e fáklya, ne, Hagy ejtek rajta [= e férfin] egy ifjúi csinyt. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Hallják! Menjenek már a pokolba, hadd aluszom! (Jókai Mór)
II. (harmadik személyű ige előtt)
1. Legyen meg a lehetősége annak, hogy …; ne legyen akadálya annak, hogy … Miklós pedig várta, Hadd szünjék az asszony keserves sírása. (Arany János)
2. Rá kell hagyni; hagyni, engedni kell, hogy …; nem kell megakadályozni, hogy …; nem kell törődni vele, ha …; nem baj, ha … is … Hadd menjen dolgára. Hadd beszéljen a világ, amit akar. A vak csillag, ez a nyomoru föld Hadd forogjon keserű levében, … És hadd jöjjön el Noé bárkája, | Mely egy új világot zár magába. (Vörösmarty Mihály) Százszorta inkább éltedet Tagadd meg, mint magad; Hadd vesszen el az élet, ha A becsület marad. (Petőfi Sándor) A távozó hadd menjen, a maradó hadd maradjon. (Móricz Zsigmond) || a. <Olyan megengedő mondat bevezető szavaként, amely után magyarázat következik:> nem baj, ha … is …, (mert, hiszen) … Hagyd hervadjon Szerelem rózsája, Nyíl hajnalkor Remény violája. (Kölcsey Ferenc) || b. Nem törődöm azzal sem …, ha … (s mások se törődjenek vele). [Hallom mégis elutazik az öcséd.] – Ha dolga van, hadd menjen! S ha ajkam örömteli vég szava zendül, Hadd nyelje el azt az acéli zörej. (Petőfi Sándor) Mintsem megöleljen, inkább hadd öljön meg. (Gyulai Pál) || c. <Ráhagyás, ráhagyásszerű megállapítás nyomósítására, fokozás kifejezésére.> Ha per, ugymond, hadd legyen per! (Arany János) || d. (népies) <Szitokban, a nemtörődés és rosszat kívánás kifejezésében, indulatos, bosszús kitörésben.> Ott hadd egye a ragya [a tehenet]! (Abonyi Lajos)
3. <Annak kifejezésére, hogy vkit megbíznak vminek az elvégzésével.> Mi aratunk délelőtt, a fiú hadd menjen a szekérrel a városba. A borjúbőrös ládát meg a köpenyeget hadd vigye haza a hordár. (Mikszáth Kálmán)
4. (ritka) <Szigorú parancsban.> Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond. (Arany János)
5. <Célhatározói mellékmondathoz közel álló magyarázó mondat bevezető szavaként.> Pirulj, hajnal, pirulj, Hadd keljen fel a nap, Galambom hajlékán Nyíljék meg az ablak. (Czuczor Gergely) Szándékosan nem csatlakoztam hozzá: hadd lássa, hogy nem vagyok hozzávarrva. (Gárdonyi Géza)
6. <A cselekvés céljának nyomatékos kifejezésére.> Száz vas-útat, ezeret! | Csináljatok, csináljatok! | Hadd fussák be a világot, Mint a testet az erek. (Petőfi Sándor) Állj elő, vén Márkus! vedd le a süveget, | Hadd süsse a napfény galambősz fejedet. (Arany János) –61 <Ható ige felszólító módú alakjával kapcs., a lehetőség kiemelésére.> Föl a zászlóval magasra, Egész világ hadd láthassa. (Petőfi Sándor) –62 <Óhajtó mondat után, a célra csak távolabbról utalva.> Oh! bár e világon élve ne is járnék, Látni magam fogytát, mint reggeli árnyék; Hadd nyelne be mindent, nosza csak hadd falna, Kinek egy hörpentés a világ hatalma! (Arany János)
7. (ritka) <Következményt jelentő mondat bevezető szavaként.> Törjön is mind ég felé az Ami gyöngy; Hadd maradjon gyáva földön A göröngy. (Vörösmarty Mihály)
III. (második személyű ige előtt) (ritka)
1. <Felszólító mondat után, a cél mozzanatát is tartalmazó magyarázó mondat bevezető szavaként.> Olvasd el a levelét magad is, hadd lásd, milyen ember ő!
2. <Óhajtást, vágyat tartalmazó mondatban, a cél mozzanatát is kiemelve.> Szerelem, szerelem, átkozott szerelem, Mért nem termettél volt fűzfa ágabogán, Hadd jutottál volna mindennek egyaránt, Ne jutottál volna egyedül csak nekem. (népköltés)
