hadsereg
hadsereg főnév
1. Vmely állam teljes haderejének személyi állománya, egész katonasága felszerelésével, berendezéseivel együtt. A magyar, a szovjet hadsereg; a ® Vörös hadsereg; állandó hadsereg; ® álló hadsereg; nemzeti hadsereg; ® közös hadsereg; ® reguláris hadsereg; zsoldos hadsereg; hadsereget felfegyverez, gyűjt, lefegyverez, leszerel, mozgósít, szervez, toboroz. Száz meg száz szekér áll elő a nemzeti hadsereg gyalogságát tova szállítani. (Jókai Mór) Sietett vissza a szerb hadsereghez, amelyet abban az időben igyekeztek … helyrehozni. (Kuncz Aladár) || a. (katonaság) Vmely állam szárazföldi katonai erőinek összessége szemben a légi haderővel és a haditengerészettel.
2. (katonaság) Több hadtestből álló nagy hadműveleti egység. A második hadsereg a front középső szakaszán állt. Tizenegy hadsereg küzd a határon. (Madách Imre) || a. (bizalmas) Sereg, had, nagyobb katonai csoport. Szeméből A könnyek úgy rohantak, Mint csatatéren a vert hadsereg. (Petőfi Sándor)
3. (átvitt értelemben, ritka) Meghatározott célért küzdő, rendsz. szervezett személyek csoportja. A magister a legmagasabb rangfokozat a tudomány hadseregében. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. hadseregbajnokság; hadseregfejlesztés; hadseregparancsnok; hadseregparancsnokság; 2. munkáshadsereg; néphadsereg.
