haj [4]

Teljes szövegű keresés

haj [4] [a v. ă] indulatszó, (főleg irodalmi nyelvben, a beszélt köznyelvben ritka) hajh
<Főleg a csendesebb, mélyebb érzések, tartósabb hangulatok, vágyak kifejezésére, gyakran vegyes érzések kifejezésének színezésére haszn.>
1. <Bánatos, szomorú sóhajtásként;> hej! Haj, mennyi csapás!  Fejdelmünk hajh! vezérünk hajh! | Magyartok gyászban űl. (Kölcsey Ferenc) Sátorában | A vén Toldi űl | … Csak busúl, csak őszűl Vég- s határtalan; Mert hajh! kedve nincsen Élni bajtalan [= bajvívás nélkül]. (Vörösmarty Mihály) S tán a szó belőle [= Bencéből] míg a világ, folyna, | Ha Miklós szomorún így nem kezdte volna: | „Haj! be zokon esik most hallgatnom téged! … ” (Arany János) Szülőföldemnek bús határa, hajh, | elér-e még a bánat és sohaj? (Kosztolányi Dezső) || a. <Fájó csendes lemondás, beletörődés kifejezésében:> hej!  De haj! az idő meg a földrengés meglazítja a márványkockákat is … (Gárdonyi Géza) || b. <Részvét kifejezésében:> hej! Haj v. haj, haj, nehéz az élet!  Más azoknak a világa, akik a világból nem látnak semmit. És haj, még közöttük is vannak kétfajták: boldogok és boldogtalanok. (Tömörkény István) || c. <Nagyfokú, tartós fájdalom kifejezésére:> jaj!  Hajh azóta csak bút látott, Hogy a gazda sírba szállott. (Vörösmarty Mihály) Haj! ne kérdezd honnomat! | … Ah, én hontalan vagyok. (Vörösmarty Mihály) El kelle buknunk – haj, minő tanulmány! (Arany János)
2. <Sajnálkozást, lehangoltságot jelentő s a vágy gyengébb fokát is magában foglaló sóhajtásként:> sajnálatos, és bár (ne) úgy lenne …; hej! Haj de kár, hogy elmúlt a nyár!  Ettől [= az ideáltól] minálunk a Legjobb is, hajh, messze áll. (Arany János) De hajh, ez már nem az az ifjú bánat, Mely csupa kéj volt. (Tóth Árpád)
3. <Csalódottság, elkeseredés kifejezésében:> hej!  Hajh, megutáltam az életet. (Ady Endre) Haj, ez a kutya élet. Ez kellett nekem … (Móricz Zsigmond)
4. <Bosszúság, harag kifejezésében:> hej!  Hajh de veszett egy idő! (Arany János) Hajh aki adta! hajh aki vette! Hát ilyen [hűtlen] emberekkel van tele a világ! (Jókai Mór)
5. <Megborzadás, rémület, félelem kifejezésére:> ó jaj!  Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben. (Kölcsey Ferenc) Hajh elközelget majd az enyészet igy! | Eltörli a nép bajnoki tetteit. (Vörösmarty Mihály)
6. <Csodálkozás kifejezésében, hangulatfestő szóként:> hej!  Haj, vitézek haj, leventék! | Micsoda föld ez a vidék, Hogy itt a nap száll keletre? | Nem, mint máshol, naplementre? (Arany János)
7. <Tetszés, elismerés kifejezésében:> hej! Haj de szép is volt!  Édesanyám, haj de szépen neveltél! (népköltés) De szépen szól az ezered bandája, Haj de messze hallik annak zúgása! (népköltés) Akkor jön a jó ebéd, haj, azok a pompás magyaros ételek … (Móricz Zsigmond) || a. <Megelégedettség kifejezésében.>  Mi megmunkáltuk, hajh, jól a lelkek … Izzadtságos, rossz magyar földjét. (Ady Endre) Nézzétek a tengert, Kissé ősz lett, De, hajh, semmi, de semmi nem változott. (Ady Endre) || b. (ritka) <Bizakodást, öntudatot tükröző kifejezésben:> hej!  Az én apám, ha egyet szólna, Hajh, megremegnének sokan. (Ady Endre)
8. <Rosszallásban, megrovásban.>  Tarka kendőd lobogása Lelkem édes mulatása, Csak hogy hajh a kendő alatt Hamis a szív. (Vörösmarty Mihály)
9. <Erős sóvárgás színezésére haszn. sóhajtásként:> hej!  Szép lány fürdik a patakban … Rá bámulva meg-megáll … a patak. | Hajh! magam is beh megállnék, Volnék csak patak! (Vörösmarty Mihály) Azt a rózsát, piros rózsát Haj, beh szeretném én! (Arany János) Haj mért nem lehetek veled! … (Gyulai Pál) || a. <Teljesülhetetlen óhajtás, tehetetlen vágy kifejezésében.> Haj, ha még egyszer fiatal lehetnék!  Hajh, még egyszer lennék árva, Be jó volna, hogyha fájna. (Ady Endre) || b. <Sóvárgó, vággyal színezett emlékezés kifejezésében:> hej!  Hajh boldog idők! Hajh szép fiatalságunk évei! (Jókai Mór) Hajh bizony az régen volt … (Jókai Mór)
10. <Népdalokban gyak. sortöltő felkiáltásként, különféle árnyalattal, gyak. ismételve v. más indulatszóval együtt.>  [A csaplárné] Megöl az ő nézésével, Kicsal a – haj! – Becsal a – haj! beszédével. (népköltés) || a. <Ismételve, ütemes sorzárásként, víg tárgyú népdalban.>  Az én rózsám jó kedvéből, haj, haj, haj, Almát adott a zsebéből, haj, haj, haj. (népköltés) || b. (népies) Hejehuja, haj: <hangos, vidám felkiáltás mulatozás közben>.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages