hajnalpír
hajnalpír főnév (irodalmi nyelvben)
A napfelkeltét megelőző vöröses fény a keleti égaljon. [Az ég keleti peremén] lemosolygott már a hajnalpírnak piros mosolygása. (Eötvös Károly) || a. (átvitt értelemben) Gyöngéd, áttetsző pirosság <az arcon>. A leányka arcán szerelmes hajnalpír ömlik el. (Jókai Mór)
