hangadó
hangadó [g-a] melléknév és főnév
I. melléknév
1. (ritka) Hangot adó, kül. a zene v. ének kezdő hangját megadó <személy v. eszköz>. Megfogta a zörgettyűt az ajtón, s nagyon erősen megkocogtatta vele a hangadó vasat. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Vmely közösségben vezető, kezdeményező, befolyásos, ill. vmely álláspontot, nézetet hatásosan képviselő <személy, csoport>. Hangadó körök, személyiség. Kártyáznom kell a hangadó urakkal. (Tolnai Lajos)
II. főnév Hangadó (2) személy. Ő (volt) a hangadó az osztályban, a társaságban, az üzemben; a zendülők hangadói. Én hát, ezeknek szája is levén És hangadója szívök vágyinak, … Szívből könyörgök, hogy bocsásd el Arthurt. (Arany János–Shakespeare-fordítás) [A szerzőt] a spanyol színházi közönség hangadói, alkalmasint a testi fenyítésig fajuló kritikai megjegyzésekkel illették volna. (Ambrus Zoltán)
