hangicsál
hangicsál ige -t, -jon (régies, irodalmi nyelvben)
tárgyatlan <Kisebb madár> kedves hangon énekel(get). A kisded pacsirta … Ékesen hangicsál. (népköltés) Féllábon hallgatja a tóparton a … gém, a nádiveréb hangicsálni kezd. (Madách Imre) A hegyekről lőtték a várat … Közbe pedig hangicsáltak a fülemilék. (Jókai Mór) || a. tárgyatlan és (ritka) tárgyas (kedveskedő) <Személy> énekel, dalol, trillázik; hegedűn v. fúvóhangszeren (finoman, halk futamokat) játszik. Hiába hangicsál a duda, furulya, Összebőg a marha, megszalad a gulya. (Csokonai Vitéz Mihály) Csintalan beszéddel egymást megnevettetik, szerelmes dalokat hangicsálnak. (Jókai Mór)
hangicsálás; hangicsáló.
