háromszorta
háromszorta számnév, tőszámnév (határozóragos, határozószó-szerűen)
1. <középfok v. fokozó értelmű ige mellett:> háromszor, háromszorosan. Háromszorta erősebb, nagyobb. || a. <Érzelmileg színezett használatban:> sokkal nagyobb mértékben, fokban. Háromszorta jobban szeretlek. – Háromszorta túlkiáltalak. – Én ordítva ordítlak le. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. (elavult) Három ízben; háromszor. [Ármány] Háromszorta körűl lebegé látatlan az álló Táltost. (Vörösmarty Mihály)
