haszonbér
haszonbér [mb v. nb] főnév (jogtudomány is, elavulóban)
1. A haszonbérletért fizetendő díj v. szolgáltatás. Természetben fizeti a haszonbért. [Három bérlő] megszökött, anélkül, hogy az államnak haszonbért fizetett volna. (Jókai Mór)
2. Haszonbérlet (1). Haszonbérbe ad, vesz vmit; haszonbérben ® bír vmit. Kivehetnéd a kis jószágomat haszonbérbe. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): haszonbércsökkentés; haszonbérfizetés; haszonbér-jövedelem; haszonbérhátralék; haszonbérmérséklés; haszonbérösszeg; haszonbérszerződés; haszonbéruzsora.
