hátraszól
hátraszól ige
1. tárgyatlan Mögötte, hátul levő hely felé, ill. ott levő személynek szól. Annyira zavarta a mögötte ülők beszélgetése, hogy már többször hátraszólt. Hátraszól a király a nagyurak felé … (Arany János) Futott a belső szoba felé, a küszöbről hátraszólva. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyas (csak határozatlan v. mellékmondati tárggyal) Így szólva mond vmit. Hátraszól valamit; hátraszól néhány szót. Hátraszólt, hogy ő előremegy.
hátraszólás; hátraszóló.
