hátul
hátul határozószó felső fok: leghátul (középfokként a hátrább haszn.)
1. Menetirány szerint vminek a végén. Hátul megy a menetben. || a. Vminek azon a részén, amely az elejével ellenkező oldalán van. Hátul a ruhán; hátul a nézőtéren; hátul áll a sorban. Hátul piszkos a kabátod. A király … Pergamen levelet vőn [= vett] ki tarsolyábul, Megirá, pecsétet is nyomott rá hátul. (Arany János) || b. Személy v. állat testének v. a fejnek hátsó részén. Hátul nagyon hasogat a fejem; nincs hátul szemem!: <méltatlankodó v. ingerült mentegetőzésként:> hogyan láthassam azt, ami mögöttem van? || c. Vminek a bejárattal (kapuval, ajtóval) ellentétes oldalán, ill. részén. Hátul a folyosó végén; hátul a szekrényben; hátul az udvarban v. udvaron; hátul a kertben. || d. Vminek a háttérben levő, a szemlélőtől távolabbi részén. Hátul a képen; hátul a színpadon. Amott hátul pedig a kemence körűl Az apró-cseprőség zúgva zsibongva űl. (Petőfi Sándor) Csak … hátul, messze bent a vidéken, ahol egy kicsit magasadni kezd a táj, csinálhat nyúlgátat a nép. (Tömörkény István)
2. <A szóban forgó személy szempontjából:> más személyek mögött, a szemlélt jelenettől távolabb. Akik hátul álltak, nem láttak semmit a felvonulásból. Hátul is jól lehetett hallani az előadást.
3. Közvetlenül a beszélő v. a szóban forgó személy mögött, mögötte(m). Ő elül ment, én hátul. Én elül álltam, ő hátul. Egy dult férfi … Csörtet fel [a hídra] … Szurtos fiú ennek nyakába Hátúl röhögve ott terem, | S ketten repűlnek a Dunába. (Arany János)
4. Vmely szempontból sorrendbe állított személyek v. dolgok rendjének a vége felé v. a végén. Hátul van a listán, a névsorban, a rangsorban, a nagyság szerinti sorban.
5. Írásműnek, könyvnek a vége felé. Valahol hátul láttam, olvastam (a könyvben).
6. (átvitt értelemben) <A fejlődésben, tevékenységben> elmaradva, lemaradva. Hátul hagy vkit vmiben; hátul kullog a tudományban; hátul marad. Ébredj, ébredj, istenverte nemzet, Aki ott az elsők közt lehetnél, S kárhozatos lomhaságod által Mindig hátul és alant hevertél! (Petőfi Sándor) Amiben leginkább hátul maradtunk, az a selyemiparunk. (Jókai Mór)
7. (ritka) Hátulról. Ordít a hímfarkas s hátul megtámadja [Toldit]. (Arany János)
8. Hátulra: hátul levő helyre. Ne ide tedd ezt a széket, hanem oda hátulra!
9. Hátulról: a) a szóban forgó személy mögött levő területről v. irányból. Hátulról lőtt ránk az ellenség. Kendőt vesz elő … Megköti hátulról tarkójánál. (Fazekas Mihály) Szőke fején hátulról is látszott, hogy elvörösödött. (Gárdonyi Géza); b) (népies) azon az oldalon, amely a szóban forgó személynek v. tárgynak a hátulja. Hátulról csupa mész vagy! c) vminek a háttérben levő részéből. Vedd ki onnan hátulról azt az iratot. d) a szokásos v. az adott sorrendben az utolsó tagtól v. résztől visszafelé; végétől. Hátulról kezdi az elbeszélést. A kicsike Nyilas Mihály olyan kicsi volt…, hogy mikor a tornában felállottak, hátulról a harmadik volt nagyság szerint. (Móricz Zsigmond); e) (tréfás) (ő volt) hátulról az első: (ő volt) az utolsó.
Szóösszetétel(ek): hátulcsapó.
