havazik
havazik tárgyatlan ige -ott, -na, -zon (-zék), (régies, választékos) havaz (csak 3. személyben, alany nélkül)
Esik a hó. Sűrű pelyhekben havazik. Egész nap havazott. A magas hegyek tetején előbb havazik, mint a síkságon. Havaz. Huhúj! be télies világ van! (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Szép volt a táj, a szó, hogy „Havazik!”, | még ünnep, s volt szenünk, fűteni, fánk. (Szabó Lőrinc)
Igekötős igék: behavazik.
havazó.
