hazajár
hazajár tárgyatlan ige
1. Rendszeresen v. időnként visszamegy, visszatér otthonába, állandó tartózkodási helyére; hazamegy. Hazajár enni, aludni. Hazajár a szomszéd faluból. Későn jár haza. Munkahelyéről vonattal jár haza. Csak szombatonként szokott hazajárni a családjához.
2. (népies, elavulóban) <Halott ember lelke babonás hit szerint> időről időre megjelenik régi otthonában; kísért. Daykayné … elhitte, hogy a lelkek hazajárnak. (Jókai Mór)
hazajárás; hazajárogat.
