hegyibe
hegyibe [ë-e] névutó és határozószó (határozóragos) hegyébe [ë-e]
I. névutó (ritka) Fölé (1–2). [A rabló] a gúnyája hegyébe öltötte fel a nehéz … palástot. (Jókai Mór) Leányok, ne bolondozzatok, egymás hegyibe hordva ifjaitok magasztalását. (Mikszáth Kálmán)
II. határozószó, (személyragos) hegyibém, hegyibéd, hegyibénk v. hegyibünk [ë], hegyibétek [ë], hegyibük [ë] v. (régies) hegyibök; hegyembe [ë-e-e], hegyedbe [ë-e-e], hegyünkbe [ë-e], hegyetekbe [ë-e-ë-e], hegyükbe [ë-e] (tájszó) Föléje, rá. || a. Ellene, neki, rá. Hegyibe jön ¬ (vkinek).
III. határozószó (ritka) Azonfelül, azonkívül, ráadásul (még). Megszidta, hegyibe (még) meg is verte.
