hehezet
hehezet [e-e-e] főnév -et, -e [ë, e] (nyelvtudomány)
1. <Az ógörög és más indoeurópai nyelvekben> gyenge h hang szókezdetben, magánhangzó előtt v. mássalhangzó (zárhang v. r hang) után, ahhoz kapcsol(ód)va (pl. a ph, rh, th, kh, bh, dh, gh hangokban).
2. <Az ógörög ión-attikai ábécében> a h hangot v. annak hiányát jelölő írásjel. Erős hehezet: bizonyos betűkön a h hang jelölésére használt jel (mai alakja: c ógörög alakja: |—; gyenge hehezet: az a jel, amely az ógörög nyelv mai helyesírásában a szókezdő h hiányát jelöli magánhangzóval kezdődő szó elején, valamint a szó belsejében egymás mellett levő két ρ [= r] körül az elsőn (mai alakja 
, ógörög alakja —|).
, ógörög alakja —|).
hehezetes; hehezetű.
