helyesel
helyesel [e-ë-ë] ige ..slek [ë] v. -ek [ë], -t, -jen [ë]
1. tárgyas Helyesnek (2) talál vmit; egyetért vmivel. Helyesli elhatározását, követelését, szándékát, tervét; helyesli az indítványt, a javaslatot, a hozzászólást. A szülők nem helyeslik a házasságot. Egyáltalán nem helyeslem, hogy vele barátkozik. Nem helyeseltem, hogy az én szép nénémet annyit simogatja. (Móricz Zsigmond)
2. tárgyatlan „Helyes!” – „Úgy van!” stb. kiáltással v. fejbólintással jelzi egyetértését, jóváhagyását. A hallgatóság lelkesen, élénken helyesel.
helyeselget; helyeselhető; helyeselt.
