helyszínelés
helyszínelés [e-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (jogtudomány, hivatalos) A telekkönyv szerkesztésének kiinduló eljárása: a telek-, ill. birtokviszonyoknak a helyszínen történő bizottsági megvizsgálása, számbavétele. || a. (jogtudomány) A helyszínen való ellenőrzése annak, hogy egy birtok telekkönyvi viszonyaiban történt-e valami változás.
2. (műszaki nyelv) Vmely hely, terep műszaki szempontból való helyszíni vizsgálata, felmérése. A vasútépítést, a csatornázást alapos helyszínelés előzte meg. Az a hely, a hivatalos helyszínelés adatai szerint, éppen négy arsinnal [= orosz rőffel] mélyebben fekszik, mint ez a lak. (Jókai Mór) || a. Rendőr(ség)i helyszíni szemle (rendsz. vmely baleset, szerencsétlenség b. bűntény színhelyén). A rendőrség kiszállt helyszínelésre.
helyszínelési.
