herbatea
herbatea [ë-ë v. e-ë] főnév, (régies) herbaté [ë v. e]
1. Különféle gyógynövények szárított, föld feletti részeinek (szár, levél, virág, termés) keveréke, amelyből gyógyteát főznek. Tíz deka herbateát vásárolt. Az … atyafiakkal küldet magának … fenyőlevelet herbaté gyanánt. (Móra Ferenc)
2. E növényi keverékből főzött gyógytea. Herbateát ivott. Főzök egy kis jó meleg herbateát. (Tolnai Lajos)
herbateás.
