hercegi
hercegi [e-e] melléknév -en, (régies) -leg [e, e] (1945 előtt)
1. Herceghez tartozó, herceget (meg)illető <dolog>. Hercegi cím, kastély, méltóság. || a. Herceghez tartozó, hercegtől alkalmazott <személy>. Hercegi káplán, vadász.
2. Hercegtől eredő <dolog>. Hercegi aláírás, levél, meghívás. || a. Hercegtől származó, hercegekből álló <személy, ill. csoport>. Hercegi család, gyermek, vő. A hercegi pár mindig hangsúlyozta … a rangkülönbséget, mely közte és a többi emberfia közt volt. (Herczeg Ferenc)
3. (átvitt értelemben, túlzó) Előkelő, fényes, pompás <magatartás, megnyilatkozás>. Hercegi megjelenés, viselkedés. Egyszer az öreg úr éppen akkor lép be a … vendéglőbe, mikor fia az egész úri társaságot hercegileg traktálja. (Vajda János)
