hetykeség
hetykeség [ë-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
A hetyke (1a) melléknévvel kifejezett (jellembeli) tulajdonság; rátartiság, hányavetiség. Hetykeség jellemzi minden mozdulatát. Édesapám … odakint a világban … kárpótolta magát a szent zárkózott feleség miatt …, volt valami … hetykeség, nagyzolás és gavallérkodás benne. (Móricz Zsigmond) || a. Vkinek, vminek hetyke (1a) volta; hetyke modor, magatartás, viselkedés. Beszédének, fellépésének, szavainak hetykesége. Hetykesége ellenszenvet keltett.
hetykeségű.
